|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 20 találat | lapozás: 1-20 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Csata Zsombor 2002. október 30.BBTE szociológus hallgatóinak szaklapja a WEB, a Max Weber szakkollégium folyóirata, amely okt. 25-én Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban éppen tizedik számával mutatkozott be. Három mostani szerkesztője Csata Zsombor, Kiss Dénes és Veres Valér az egyetem tanárai. A WEB tanárok és diákok közös munkájának terméke. A mostani szám a román rendszerváltás utáni civil társadalom problémáit tanulmányozta. Mostantól a szakkollégium szociológia-esteket, nyílt szemináriumokat rendez minden második csütörtökön. /Kónya Klára: WEB. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./2003. február 10.A magyar kormány 320 millió forinttal támogatja a nagyváradi Mecénás Alapítvány és a római katolikus egyház közös, ifjúsági központ létrehozását célzó projektjét. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület azonban magának mondja a projekt ötletét, amelynek megvalósítására tavaly szintén 320 millió forintos pályázatot nyert, ám a pénzt most a Mecénás kapja meg.Fodor József, a nagyváradi római katolikus egyházmegye általános helynöke szerint két éven belül megvalósítandó projekt ifjúsági komplexum felépítését célozza, amelyen belül szórakoztatási és kongresszusi központot, szállodarészleget, üdültetésre alkalmas létesítményt hoznak létre. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) szerint az Orbán-kormány 320 millió forintot különített el. Ebből Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten közel 300 férőhelyes szállodából, külföldi, főleg magyarországi vendégek fogadására szánt termálfürdőből álló komplexumot építettek volna, amely alkalmas lett volna író-olvasó találkozók, alkotótáborok megszervezésére is. A magyarországi kormányváltás után viszont Szabó Vilmos államtitkár levélben értesítette az egyházkerületet: a pályázat megvalósítására a Mecénás Alapítványt és a római katolikus egyházat kérik fel. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke sajnálatát fejezte ki a református egyházkerület felháborodása miatt. "Nekem arról van tudomásom, hogy az előző kormány utolsó munkanapján, május 27-én Rockenbauer Zoltán korábbi kulturális miniszter levélben tájékoztatta Tőkés püspököt az adományról. Ezután a miniszter át is adta hivatalát az új miniszternek. Ez a sajátos körülmény sok mindent elárul" - nyilatkozta a Krónikának a HTMH-elnöke. Félixfürdőn jeles budapesti vendégekkel rendezték meg a Mecénás Bált. - Nagyon jó hangulatú esemény volt, állapította meg Bálint-Pataki József HTMH-elnök. Rajta kívül a magyar kormány Kiss Elemér kancelláriaminiszterrel, Szabó Vilmos MEH-államtitkárral és Mesterházy Attila GYISM-államtitkárral képviseltette magát a rendezvényen. A fiatal egyetemi hallgatók szülőföldön maradását ösztöndíjak odaítélésével elősegítő bál mintegy 150 meghívottja idén is jelentős összeggel támogatta a Mecénás Alapítványt. Az eseményen részt vett Markó Béla szövetségi elnök is, az RMDSZ számos parlamenti képviselőjével együtt. /Rostás Szabolcs: "Átirányított" támogatást kapott a Mecénás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./ A Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) szervezésében ifjúsági fórumot rendeztek febr. 8-án Nagyváradon, a Sas Palotában lévő RMDSZ-székházban. Megjelent Mesterházy Attila politikai államtitkár, aki a Magyar Ifjúsági Konferenciáról (MIK) leszögezte, megpróbálják hatékonyabbá tenni a MIK működését, intézményesített formában. Mesterházy bemutatta a szaktárca idei pályázati keretprogramját is. Tavaly 46,9 millió forintot, idén 58 milliót osztanak szét pályázati úton. Eddig három, most négy kategóriában lehet pályázni. Az első kategória a helyi ifjúsági közösségek újjáéledését, megerősödését szolgálja. A második kategória a határon túli régiók kulturális, szabadidős programjára vonatkozik. A harmadik kategória a határon túli ifjúsági médiára vonatkozik. A negyedik, új kategória a demokratikus értékek elterjesztését, megismertetését, a kistérségek támogatását szolgálja. Az Agora információs irodákban is le lehet adni ezentúl a pályázatokat. 30 millió forint van elkülönítve normatív támogatásokra, ifjúsági szervezetek működésének megkönnyítésére. Információs pontok hálózatának kialakítását tervezik. Az esten a Magyar fiatalok a Partiumban és Belső-Erdélyben az ezredfordulón című könyvet mutatta be a három szerző, Veres Valér, Magyari Tivadar és Csata Zsombor. A szociológiai gyorselemzés eredményeként számos regionális különbségre fény derült, amelyekre az eddigi kisebb mintás (kevesebb személyt megkérdező) kutatások nem tudtak rámutatni. /Tóth Hajnal: Ifjúsági fórum és könyvbemutató. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 10./2004. április 6.Ápr. 2–3. között Kolozsváron tartották a Romániai Doktoranduszok Szövetségének V. konferenciáját. Változatos tematikájú előadások hangzottak el. Kiemelendők a következők: Tamás Pál: Jóléti állammodellek, Horváth István: Bilingvizmus Erdélyben, Veres Valér: Jövőtervek a Kárpát-medencei fiatalok körében a társadalmi háttér kontextusában, Csata Zsombor–Kiss Dénes–Kiss Tamás: Az erdélyi kulturális intézményrendszer jellemzői /eszerint a működő kulturális intézmények 77,7 %-a 1989 után alakult. 2002-ben 1005 milliárd lejből gazdálkodtak, a támogatások 64,5%-a hazai forrásból származott, 23,3%-a magyarországi, 9,11%-a más eredetű volt/, Plainer Zsuzsa: Nemzetépítési stratégiák és diszkurzív identitás a két világháború közötti magyar társadalomban, Veress Emőd: Az államszervezet viszonyrendszerei – alkotmánymódosítás után. /(Dobre Nóra): RODOSZ-konferencia Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./2006. szeptember 4.– Az európai uniós csatlakozást követően teljesen más megvilágításban jelentkezik majd az elvándorlás és az otthonmaradás kérdése – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 2-án a Félixfürdőn tartott V. MIÉRT Akadémián. Amennyiben az ideiglenes nyugat-európai vagy magyarországi tartózkodás akadálymentesebbé válik, a végleges elvándorlásra való késztetés sokak számára megszűnik – mondta. A politikus a Demográfia, statisztika tükrében a romániai magyar ifjúság című rendezvényen vett részt. Előadást tartott többek között Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal képviseletében, Arató Gergely, magyar oktatásügyi államtitkár, Antal Árpád parlamenti képviselő, Veres Valér, a Kolozsvári Egyetemi Intézet igazgatója, Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége keretén belül működő demográfiai munkacsoport vezetője, valamint Csata Zsombor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékéről. Az előadók a demográfiai mutatóknak politikai döntések általi befolyásolásáról, a romániai magyar fiatalság jövőképéről beszéltek. Antal Árpád figyelmeztetett: évente körülbelül 17 ezer magyar ember vándorol el Erdélyből, mely számarány egy Kovászna nagyságú városnak felel meg. Úgy vélekedett: a Magyarországra történő kivándorlást nagy mértékben az anyaországi politikusok is gerjesztik, akik néha beismerik, hogy Magyarország népességcsökkenését az anyaországon kívül élő magyarság áttelepedésével szeretnék pótolni. /Kiss Olivér: Markó: az EU-tagság megállíthatja az elvándorlást. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ „Nem valakik ellen, hanem valamiért” kívánnak felszólalni azok a reformot sürgető fiatal RMDSZ-es politikusok, akik az elmúlt hétvégén a Félixfürdőn megrendezett V. Miért Akadémián első alkalommal mutatkoztak be a sajtó képviselői előtt. Mindannyian az RMDSZ szerkezetének átalakítását szorgalmazzák. Nagy Zsolt miniszter a változás igényét hangsúlyozta. A beszélgetésen felmerültek a Bukarestben dolgozó, illetve a vidéken és a Miért-ben tevékenykedő fiatal RMDSZ-es politikusok közötti esetleges nézetkülönbségek is. – Ez egy hamis ellentét, szögezte le Kelemen Hunor képviselő. A képviselő elhárította Kovács Péternek azt a kérdését: mi legyen a Frunda György által „megálmodott” RMDSZ-ellenzékkel? „Mi Frunda álmaival nem foglalkozunk” – mondta Kelemen Hunor. Jakab István, a kormányátszervezési okokból távozásra kényszerülő pénzügyi államtitkár átláthatatlannak nevezte a döntéshozatalt az RMDSZ-ben. „A döntések valahol fenn, a csúcsvezetésben születnek. Azt kellene elérnünk, hogy sokkal többen tudjanak beleszólni a dolgok menetébe. Nem természetes az sem, hogy az RMDSZ-es politikusok addig nem mondhatnak véleményt egy adott témában a sajtónak, amíg egy valaki nem nyilvánít véleményt a témáról” – mondta az exállamtitkár. A pártjelleg kialakítására vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban Markó Béla elmondta, a szervezeten belüli fegyelem, illetve a felelősségre vonhatóság növelésére van szükség, ugyanakkor továbbra is meg kell őrizni az RMDSZ szövetség-jellegét. /Cseke Péter Tamás: Bemutatkoztak a „bukaresti csávók”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ – Kinyílt a bicska a zsebemben – mondta Antal Árpád RMDSZ-es képviselő, Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének augusztus 20-án mondott beszédére utalva, melyben Demszky Magyarországra hívta dolgozni a határon túli magyarságot. Antal Árpád szerint a migráció megállításáért az autonómia is sokat tehet. Arató Gergely /Budapest/, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára az anyaországi vezetés dilemmáját vázolta előadásában: a magyar kormány határon túli politikáját kettős irányultság jellemzi. Egyfelől kötelességének tartja, hogy otthont biztosítson azoknak, akik nem érzik jól magukat a szülőföldjükön, másrészt viszont az is célja, hogy a határon túli magyarság szülőföldjén találja meg a boldogulását. Veres Valér kifejtette, a romániai magyarság népességcsökkenése évi tíz-tizenötezer fő, ami egyes számítások szerint még nőhet is. Az elöregedésnek köszönhetően a népességfogyás aránya azokban a megyékben magasabb, ahol a magyarság aránya kisebb. A magyarok körében akár húsz százalékkal is magasabb az idősek aránya az országos átlaghoz képest, míg a fiatalok aránya közel ugyanennyivel kevesebb, mutatott rá Veres Valér. Mint elmondta, a magyarság teljes termékenységi arányszáma a Székelyföldön és a Partiumban a legnagyobb, a születések aránya általában a vidéki településeken magasabb. Ahol kisebb a magyarok aránya, nem csupán az elöregedés és az elvándorlás miatt csökkenhet a létszám: azon megyékben, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatti, szinte minden harmadik gyermeket románként anyakönyveznek. A szociológus szerint a romániai magyarság lélekszáma 2025-re mintegy 1,2 millió, 2050-re pedig megközelítőleg 990 ezer lesz. Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja szerint a jelenlegi becslések szerint a romániai magyarság lélekszáma 1 350 000 körülire tehető. Csata Zsombor elmondta: a népességfogyás ellenére a magyarul tanuló diákok száma nőtt, többek között annak köszönhetően, hogy hozzáférhetővé vált a magyar nyelvű szakoktatás. /Balogh Levente: Antal „bicskanyitogatása” Demszky miatt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2009. január 14.Az erdélyi magyarok jobban bíznak Traian Basescu államfőben, mint Markó Béla RMDSZ elnökben – ez derült ki az Etnikumközi Viszonyok Központja által végzett közvélemény-kutatásból. A magyarok 46,8 százaléka Traian Basescuban, 46,1 százalékuk Markó Bélában, 22,3 százalékuk Emil Boc miniszterelnökben bízik. A kutatásban résztvevő Csata Zsombor szerint a kapott adatokat nem önmagukban kell értelmezni. Etnikumtól függetlenül, legtöbben az egyházban (románok: 79,5%, magyarok: 85, 6%), legkevesebben pedig a parlamentben (románok: 15,6%, magyarok: 21,9%) bíznak meg. A magyar egyházak elsősorban etnikai tagságukban erősítették az erdélyi magyarokat, ugyanakkor a román közösség esetében is tradicionálisan vezet az egyház. /Ferencz Zsolt: Kiben bíznak az erdélyi magyarok? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2009. október 12.A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) a hét végén tartotta XVIII. vándorgyűlését Szatmárnémetiben „Kiút a válságból a közép-kelet-európai országok számára” címmel. A megnyitón Coltea Tibor, az RMKT elnöke, valamint Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az előadók között szerepelt dr. Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank Igazgatótanácsának tagja, a kolozsvári BBTE docense; Angyal G. Ádám, a budapesti Corvinus Egyetem tanára; dr. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselője; dr. Geréb László a székelyudvarhelyi MÜTF ügyvezető igazgatója; Coltea Tibor; Piricsi Alpár, a kolozsvár Tipo Offset Kft. Igazgatója; dr. Pete István számvevőszéki tanácsos, a kolozsvári BBTE docense; Csata Zsombor, a kolozsvári BBTE szociológia tanszékének docense; László Péter szociológus; valamint Pogány Erzsébet, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója. /Közgazdász vándorgyűlés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./2011. február 7.Szakemberek: önálló magyar egyetemre van szükségCsak egy önálló állami magyar egyetem orvosolhatja a magyar nyelvű felsőoktatási rendszer problémáit – vélik a szakemberek. Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről szóló könyv bemutatóján kiderült: csupán a szakok egyharmadán lehet magyarul tanulni, és míg összesen 35 ezer magyar fiatal jár egyetemre az országban, alig valamivel több mint 11 ezer erdélyi magyar diák tanul az anyanyelvén. A romániai közoktatás színvonala nagyon alacsony, és az erdélyi magyar diákok eredményei nem térnek el a romániai átlagtól, hangzott el. Nagyon sok múlik rajtunk a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt, az erdélyi magyar pedagógusképzés nagyon gyenge – nyilatkozta a Krónikának Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke. Az egyetemi professzor csütörtök este a KAB Felsőoktatási Munkacsoportja által jegyzett, Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai című könyvnek kolozsvári bemutatóját követően fejtette ki véleményét az erdélyi magyar oktatásról. A könyvbemutatóval egybekötött műhelybeszélgetésnek a kolozsvári magyar főkonzulátus adott otthont. Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság főkonzulja, az est házigazdája felvezető köszöntőbeszédében elmondta: a Csata Zsombor, Márton János, Papp Z. Attila, Salat Levente és Péntek János által írt könyv aktuális magyar nemzetstratégiai célokról szól. A főkonzul ugyanakkor felhívta az eseményre meghívott közéleti szereplők figyelmét, hogy a műhelybeszélgetésen a szakmai kérdések a fontosak, nem a politikai presztízs. Csalóka adatok A szerzők közül elsőként a kiadásért felelős Péntek János szólalt fel, aki szerint a kötet azért rendhagyó, mert a rá vonatkozó bírálatokat is tartalmazza, a könyv alcíme: Támpontok egy lehetséges stratégiához. A KAB elnöke előadásában elmondta: az erdélyi magyar felsőoktatás adatai csalókák, mert igaz ugyan, hogy több mint 11 ezer erdélyi magyar diák tanul az anyanyelvén, de összesen 35 ezer magyar fiatal jár egyetemre az országban. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyar diákok kétharmada román nyelven tanul, ez pedig azért van, mert csak a szakok egyharmadán van magyar nyelvű oktatás, például az agráregyetemeken a tárgyak egy százalékát sem tanítják magyarul. Péntek János szerint azonban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére a felsőoktatásban nagy tartalékok vannak. Pap Z. Attila ugyanakkor az aggasztó demográfiai adatokról beszélt. Mint mondta, 1990 és 2008 között az általános iskolások száma 40 százalékkal csökkent, míg a gimnáziumban tanulók létszáma stagnált. A gyergyószentmiklósi születésű szociológus szerint nem lehet pontosan tudni, hogy hány romániai magyar tanul egyetemen, a statisztikai adatszolgáltatásokat a nemzetiségi hovatartozást illetően sokat kell még fejleszteni. Hozzáfűzte, a 2000 óta végzett nemzetközi felmérések szerint a romániai közoktatás színvonala nagyon alacsony, hazánk európai szinten a sereghajtók között van, csak Albániát és Montenegrót előzi meg, és az erdélyi magyar diákok eredményei nem térnek el a romániai átlagtól. Salat Levente a lehetséges stratégiai célokról beszélve kifejtette: halaszthatatlan a már létező intézmények konszolidálása, illetve egy közös magyar minőségbiztosítási rendszer létrehozása. Salat ugyanakkor leszögezte, stratégiát csak az készíthet, aki döntési helyzetben van. Mint hangsúlyozta, az erdélyi magyarság nem stratégiaképes szereplő, ugyanis nincs autonómiája, ezért az erdélyi magyarság sorsa azoknak a kezében van, akik eljárnak a nevében. Nincs helyük a képzett fiataloknak Péntek János a Krónikának elmondta: finanszírozással sok mindent el lehet érni, de ebben a tekintetben a román állam hozzáállása minősíthetetlen, hiszen jelenleg csak a lehetséges szakképzések egyharmadára kínálnak az egyetemek magyar nyelvű oktatást, a hiányzó szakok létrehozásához új önálló intézményre, magyar állami egyetemre van szükség. „Erre nincs mit mondani. A jelenlegi gazdasági feltételek olyanok, hogy volt tanítványom, aki külföldön doktorált, most itthon van és nincs munkahelye, jog- és közgazdasági diplomával rendelkezőként munkanélküli” – reagált Péntek János azon kérdésünkre, hogy miként lehet a frissen végzett egyetemistákat meggyőzni arról, hogy itthon maradjanak, mikor például az Egyesült Államokban fizikai munkával a tízszeresét is megkeresik egy hónap alatt annak, amit itthon értelmiségiként kapnának. „A legnagyobb veszteség, hogy a képzett fiataloknak nincs helyük ebben az országban, ez az erdélyi magyar közösség legnagyobb vesztesége is” – nyilatkozta lapunknak a professzor. (Király András: nem lehet kivételezni. A művészeti iskolákat csak akkor fenyegeti a bezárás veszélye, ha nem tudnak minőségi oktatást biztosítani, ugyanis ez az új finanszírozási elvek alapján azt jelenti, hogy a gyerekek elmennek, otthagyják az iskolát – jelentette ki a Krónikának Király András. Az oktatási államtitkár pénteken Kolozsváron részt vett a magyar nyelvű zenei oktatás témájában szervezett tanácskozáson, melyen az RMDSZ szakpolitikusai és az erdélyi művészeti iskolák képviselői jelentek meg. „Ami a művészeti, vagy akár a sportiskolákat illeti, az új tanügyi törvény, akárcsak a régi, megadja a lehetőséget a működtetésükre. A keretszámok ugyanazok lesznek, a művészeti oktatás számára emelt támogatás jár, az anyanyelvű művészeti oktatásra pedig duplájára emelt támogatást kapnak az iskolák. Egyetlen gond van Kolozsváron, tudom, hogy nem tudnak megfelelő számú diákot összeszedni, a törvény szerint itt nem nagyon tudunk kivételt tenni, az osztálylétszámot biztosítani kell” – nyilatkozta Király András) Kiss-Előd Gergely. Krónika (Kolozsvár) 2011. február 22.Nemcsak kötelezettségek, de jogok isKolozsvár - A Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusán AZ ERDÉLYI MAGYAR FELSŐOKTATÁS HELYZETE és KILÁTÁSAI című tanulmánykötetet mutatták be, amely 2010-ben, az Ábel kiadó gondozásában jelent meg. Szilágyi Mátyás főkonzul az eseményt felvezető beszédében kiemelte: A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Felsőoktatási munkacsoportja fogalmazta meg azokat az alapgondolatokat, melyeket a 218 oldalas könyvben az olvasók megismerhetnek. Az erdélyi magyar felsőoktatás kérdése hangsúlyozott fontosságú. Műhelybeszélgetés keretében tárgyaljuk meg. Nézetek, vélemények eltérőek lehetnek. Jelentkezhet véleménykülönbség is. A cél a közös gondolkodás megvalósulása. Egyeztetés során állították össze a kötetet. Az értelmiség képzése, újratermelése, a versenyképes innovatív személyiség megformálása fontos. Péntek János, nyelvész, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke, egyetemi tanár, szakterülete a nyelvtudomány; szociolingvisztika, dialektológia, kisebbségi nyelvhasználat, népnyelv és népkultúra viszonya. Péntek János előadásában elmondta: az Ábel Kiadó gondozásában megjelent kötet, melyet Szikszai Mária szerkesztett, főtanulmányát „Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai” címmel, négyen írták Salat Levente, Papp Z, Attila, Csata Zsombor és Péntek János. Összesen 126 oldalt tesz ki, és részletesen elemzi mindazon problémákat, melyeket meg kellene oldani, nem beszélve arról, hogy jelzi, ki és milyen intézmények felelőssége, nem közömbösen viselkedni ezzel a kardinális elvárással szemben. Az országnak, de az országban élő, dolgozó tehát értéket alkotó, és adót fizető magyar ajkú polgároknak is szívügye. Nem lehet csak az anyaország nagylelkűségétől függő elképzelés, mert az itt élni és alkotni akaró magyarság elvárásait is figyelembe kell, venni. Amint az Ajánlásban megfogalmazza „a KAB hozzon létre olyan Felsőoktatási Bizottságot erdélyi és magyarországi személyiségekből, amely a felsőoktatásban és a tudományos képzésben az általános közösségi érdekeket és az elengedhetetlen szakmai igényeket megfogalmazza és képviseli.” Én ebből a mondatból az általános szót kivenném. Az általánosról évekig lehet beszélni anélkül, hogy konkrétan történjen valami. A bizottság véleményét tükrözi a könyv. A szakértői csoport másfél évig az előtanulmányokon munkálkodott, majd megírva a dolgozatot, juttatta azokhoz, akiket ők méltónak tartottak arra, hogy munkájukat véleményezzék. A visszaérkező vélemények bizonyos részét tudták bedolgozni a jelen könyvbe, a megmaradt véleményeket külön Függelékben közölték. Az érdeklődők számára ezért is lehet rendkívül értékesek ezeknek a véleményeknek az ismerete, mert ihlető ötletadás is meghúzódhat a dolgozatban. A befektetett munka következtében a szakértői csoport úgy érzi, ajánlást is tehet a felsőfokú oktatással kapcsolatban. Nincs olyan helyzetben, hogy kidolgozza az oktatási stratégiát, mert nincs döntési helyzetben. Költségvetéssel sem rendelkezik. A tanulmánykötet a felsőoktatás kérdését holisztikus és kritikus szempontból elemzi. A különböző statisztikai adatok elemzéséből kiderül, hogy a magyar felsőoktatás alul reprezentált, alulfinanszírozott. A 35 ezer magyar anyanyelvű hallgatóból 11 ezer tanul magyar nyelven, mint ismeretes az egyetemi hallgatók száma 1 millió. (Ehhez csak azt tehetném hozzá, hogy gondolkodó ember is kénytelen meglepődve tudomásul vennie, mennyire alulreprezentált a magyar egyetemisták száma. Holott az ország magyarsága az összlakosság 6.7 százalékát teszik ki Román hivatalos adatok szerint is.) Salat Levente három kérdésre összpontosított. Mi ez a tanulmány? Hogyan viszonyul a stratégia az igényekhez? Kinek szól? Megállapítása szerint stratégiát csak olyan szereplő készíthet, akinek módjában van az erőforrások felhasználása. A forrás kérdése felveti az elszámoltathatóság kérdését. A felsőoktatás stratégiáját kormányszervek készíthetik. Egyensúly eltolódás következik be azon szereplők irányában, akik az erőforrások bizonyos részével rendelkeznek. A román állam bizonyos intézményei alulteljesítenek. Ennek következtében lépéskényszerbe hozták a magyar államot. A magyar adófizetők közpénzéből támogatják az erdélyi felsőoktatás bizonyos romániai intézményeit. A szereplők közül hiányzik a magyarság maga. Nem stratégiát képező szereplő az erdélyi magyarság. Sorsa azok kezében van, akik eljárnak a nevében. Papp Z. Attila szerint statisztikai adatok bizonyítják, a 2009-ben érettségiző diák 56 %- a kerül be a felsőoktatásba. 25 százaléka tanul magyarul. Ebből 42% Babeş- Bolyai Tudományegyetemen, 7 százalék a Sapientia EMTE-en. 5 százalék a Partiumi Keresztény Egyetemen. A műhelybeszélgetés interaktív módon zajlott. Felvetődött az állami és felekezeti középiskola közötti egyensúlyhiány, az új tanügyi törvény milyen lehetőséget biztosít a magyar nyelvű oktatás számára, a versenyképesség, az oktatás minőségének kérdése. A 218 oldalas könyvben nagy mennyiségű statisztikai adat, táblázatok segítik az olvasottakat még jobban áttekinteni. A három részre tagolt könyv bemutatja rendkívül érzékletesen a jelenlegi hazai felsőoktatási helyzetet, javaslatokat téve bizonyos változtatásokra, melyek csak az ország javára válhatnának elfogadásuk esetén. A nem mindennapi könyv talán legizgalmasabb része a 199-205 oldalakon: Összefoglalás, konklúziók és javaslatok címmel, hat oldalon keresztül sorjázza mindazt a tennivalót, amit jó lenne, ha mindenki kellő figyelemmel ismerne meg. Csomafáy Ferenc Erdon.ro 2011. május 20.Csata Zsombor gazdaságszociológus: túlzottan etnocentrikusok az erdélyi magyarokEtnikai szempontokat is figyelembe vesz az erdélyi magyarok jó része, ha adásvételrõl vagy bármilyen egyéb gazdasági tevékenységrõl van szó - véli Csata Zsombor gazdaságszociológus. Sokkal fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak, hogy velük azonos etnikumúakkal kössenek üzletet - mondta egy kutatás eredményeire hivatkozva. A Babeº-Bolyai Tudományegyetem tanársegédje, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója a Bihar megyei RMDSZ szervezésében létrejött, Szacsvay Akadémia nevet viselõ elõadás-sorozat keretében látogatott Nagyváradra. Sokkal fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak, hogy velük azonos etnikumúakkal kössenek üzletet - mondta el Csata Zsombor, egy 1200 fõs román és 600 fõs magyar mintán végzett felmérésre hivatkozva. A szakember szerint a kisebbségi kérdéseket érintõ felmérésekben paradigmaváltás történt az utóbbi években: bár természetesen a diszkrimináció nem múlt el, manapság érdemesebb az erdélyi magyar lét elõnyeit vagy lehetséges hasznát, mint a belõle származó hátrányokat kutatni. Ilyen elõny lehet például egy magyar egyetemista számára, hogy a felmérés szerint esélyük van olcsóbb albérlethez jutni, ha magyar a fõbérlõ vagy tulajdonos - az erdélyi magyarok 37, a székelyek 32 százaléka ugyanis a bérleti díj egy részérõl is lemondana, ha magyarnak adhatná ki lakását. A Székelyföldön a legjellemzõbb az is, hogy az emberek akár többet is fizetnének egy olyan termékért, amit a saját régiójukban gyártottak: abban a térségben a magyarok 37,1 százalékára igaz ez a kijelentés. Arra a kérdésre, hogy ha lehetõsége lenne választani, milyen etnikumú személytõl vásárolna szívesebben, a székelyföldi magyarok 51,4 százaléka válaszolta, hogy inkább egy magyartól venné meg ugyanazt a terméket, mint egy romántól vagy egy romától. Az erdélyi magyarok összesítésében ez az arány 48 százalék - kicsi, hibahatáron belüli a különbség tehát a székelyekhez képest. Az erdélyi és nem erdélyi románok nagyobbik részének ez a kérdés közömbös. A fent felsoroltakból kiviláglik, hogy az erdélyi magyarok esetében úgynevezett gazdasági etnocentrizmusról (nemzetiség-központúságról) beszélhetünk - összegzett a szakember. Ez a gondolkodásmód erõsebb azokon a területeken, ahol a magyarok többségben vannak. �?rdekes, hogy a felmérés szerint a magyarok általában jobban bíznak az emberekben és az intézményekben, mint a románok, ennek alapján épphogy kevésbé kellene etnocentrikusnak lenniük, de a valóság nem ez. Csata Zsombor szerint az erdélyi magyarság számára sok haszonnal járna, ha az etnikai alapú elszigetelõdést kerülni próbálná, és inkább közvetítõi szerepet töltene be a magyar és a román gazdasági rendszerek között. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2012. május 7.Hét külföldi magyar tudós vehette át hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián az Arany János-elismeréseket, a kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át a külső tagok fórumán.Az Arany János Életműdíjat az MTA közgyűlésén vehette át délelőtt Csedő Károly professor emeritus. „A Magyar Tudományos Akadémia 1990 óta gondot fordít arra, hogy a tudományt magyar nyelven művelőkre, a tartalmában Magyarországhoz kapcsolódó kutatásokkal foglalkozókra kiterjessze a 'tudományos állampolgárságot', hogy ezek a kutatók tagjai legyenek a magyar tudományos közösségnek. Alkotásaikat, kutatásaikat a magyar tudományhoz való hozzájárulásnak tekintjük” – hangsúlyozta Pálinkás József. Akadémiánk nemcsak őrzi a közbizalmat, a tudomány hitelességét, hanem gyarapítja is, viszonyítási pontként szolgál, értéket teremtő, jövőt mutató tevékenységével a kornak, amely gyakran érzi a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot – hangsúlyozta köszöntőjében Pálinkás József hétfőn, az MTA 183. közgyűlésének megnyitóján. A megnyitón Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter is köszöntőt mondott, melyben kiemelte: a tudomány csak akkor tud virágozni, a kutatók csak akkor tudnak teljesítményelvű pályát befutni, felelősséget vállalni teljesítményükért, ha a politika tiszteletben tartja a tudomány és a tudósok autonómiáját. Hozzátette: ahogy az anyaországnak felelőssége van a határon túl élőkért, a Magyar Tudományos Akadémia is felelősséget visel a tudományt magyar nyelven művelők iránt. „Önök pedig felelősséggel tartoznak azért, hogy ahol élnek, nemcsak a közbeszéd, de a tudomány nyelve is magyar maradjon, hogy legyen lehetőség, legyen értelme, legyenek kilátásai magyar nyelven művelni a tudományt” – húzta alá Pálinkás József. A magyar tudományosság külföldön elnöki bizottság Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki Bitay Enikő kutatómérnököt, egyetemi docenst, az Erdélyi Múzeum Egyesület főtitkárát, akinek „sokoldalú tevékenysége számos területet fog át: az anyagtudományi kutatások, a műszaki és informatikai felsőoktatás, a műszaki utánpótlás-nevelés és az erdélyi korszerű kutatásszervezés egyaránt sokat köszönhet munkásságának.” Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntették ki Szabó Pál kassai kutatót, akinek „munkássága széles körű nemzetközi elismertségnek örvend”, ezenkívül kiterjedt tudományszervezői és tudománynépszerűsítő tevékenységet végez. Arany János Fiatal Kutatói Díjjal ismerték el Csata Zsombort. A kolozsvári fiatal tudós „szerteágazó és magas színvonalú tevékenysége nemcsak a tudományos munkát öleli föl, de igazgatóként, kutatásvezetőként, közfeladatok ellátójaként is rendkívül fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar tudományos világban” – hangzott el a laudációban. Arany János Fiatal Kutatói Díjjal tüntették ki Márku Anita kárpátaljai kutatót, aki „fiatal kora ellenére komoly és eredményes szakmai múlttal rendelkezik: egy évtizede kutatja a határon túli magyar nyelvváltozatok jellegzetességeit, erdélyi, szlovákiai, délvidéki, muravidéki és burgenlandi kollégákkal együttműködve”. Arany János-éremmel ismerték el Csányi Erzsébetet, aki a Felsőoktatási Kollégium elnökeként és a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia főszervezőjeként nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv közéleti színtereinek bővítéséhez, az Újvidéki Egyetemnek mint többnyelvű egyetemi modellnek a fejlesztéséhez, valamint a vajdasági magyar tudományos élet egészének fellendítéséhez. Arany János-éremmel tüntették ki Hollanda Dénest. „A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) nyugalmazott professor emeritusa, volt dékánja nélkül aligha lenne ma magyar nyelvű műszaki oktatás Erdélyben” – emelte ki a méltatás. Arany János-éremmel díjazták Vermes Istvánt, az MTA külső tagját, tudományos igazgató-főorvost, a hollandiai Twentei Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanárát, aki „munkásságában jól ötvözi a nemzetközi kiválóságot és a hazai magyar tudományos utánpótlásra fordított töretlen figyelmet”. Az Arany János-díj célja olyan külhoni magyar tudósok elismerése, akik jelentős tudományos munkásságot mutattak fel életük során (Életműdíj), kiemelkedő tudományos eredményt értek el (Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény), vagy fiatal kutatóként hoztak létre jelentős teljesítményt (Fiatal Kutatói Díj). Az Arany János-érem olyan külhoni magyar tudósok elismerésére szolgál, akik a külhoni magyar tudományos közélet szervezésében, egyetemi oktatásban, tudományos könyvkiadásban szereztek kiemelkedő érdemeket. Arany János-érmet 2002 óta, Arany János-díjakat 2004 óta tél oda az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság. MNO 2012. május 8.MTA-díj erdélyi tudósoknakHét, Magyarország határain kívül élő magyar tudós vehette át hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián az Arany János-elismeréseket, a díjat Pálinkás József, az MTA elnöke adta át a külső tagok fórumán. Az MTA tegnap kezdte meg 183., rendes közgyűlését, ebből az alkalomból az Arany János-elismeréseken kívül az Akadémiai Aranyérmet, az Akadémiai Díjakat, az Akadémiai Újságírói Díjat, a Wahrmann Mór-érmet is átadták. Az Arany János-életműdíjjal Csedő Károlyt, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem professor emeritusát tüntették ki a Románia területén fellelhető gyógynövényállomány felméréséért; a növényi hatóanyagok kutatásában, valamint a biomassza-kutatásokban elért kimagasló eredményeiért, hatásos bőrgyógyászati és kozmetikai szerek kifejlesztéséért. Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntették ki Bitay Enikő kutatómérnököt, egyetemi docenst, az Erdélyi Múzeum-Egyesület főtitkárát, valamint Szabó Pál kassai kutatót, akinek „munkássága széles körű nemzetközi elismertségnek örvend”, ezen túl kiterjedt tudományszervezői és tudomány-népszerűsítő tevékenységet végez. Arany János Fiatal Kutatói Díjjal ismerték el Csata Zsombor fiatal kolozsvári tudóst, akinek „szerteágazó és magas színvonalú tevékenysége nemcsak a tudományos munkát öleli föl, de igazgatóként, kutatásvezetőként, közfeladatok ellátójaként is rendkívül fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar tudományos világban” – hangzott el a laudációban. Szintén Arany János Fiatal Kutatói Díjjal tüntették ki Márku Anita kárpátaljai kutatót, aki „fiatal kora ellenére komoly és eredményes szakmai múlttal rendelkezik: egy évtizede kutatja a határon túli magyar nyelvváltozatok jellegzetességeit, erdélyi, szlovákiai, délvidéki, muravidéki és burgenlandi kollégákkal együttműködve”. Arany János-éremmel ismerték el Csányi Erzsébetet, aki a Felsőoktatási Kollégium elnökeként és a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia főszervezőjeként nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv közéleti színtereinek bővítéséhez, az Újvidéki Egyetemnek mint többnyelvű egyetemi modellnek a fejlesztéséhez és a vajdasági magyar tudományos élet egészének fellendítéséhez, valamint Hollanda Dénest. „A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) nyugalmazott emeritus professzora, volt dékánja nélkül aligha lenne ma magyar nyelvű műszaki oktatás Erdélyben” – emelte ki a méltatás. Ugyancsak Arany János-éremmel díjazták Vermes Istvánt, az MTA külső tagját, tudományos igazgató-főorvost, a hollandiai Twentei Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanárát. A Magyar Tudományos Akadémia legrangosabb elismerését, az Akadémiai Aranyérmet az MTA Elnöksége Bárdossy Györgynek, az MTA rendes tagjának, nyugalmazott egyetemi tanárnak adományozta a bauxit kutatásához kötődő munkásságáért. Kiemelkedő tudományos munkásságuk elismeréseként az MTA Elnöksége 11 tudóst részesített Akadémiai Díjban. Akadémiai Újságírói Díjjal tüntették ki Veiszer Alindát, az MTVA szerkesztő-műsorvezetőjét a kutatói pályaív, a tudomány mint hivatás hiteles bemutatásáért, a tudomány közgondolkodásbeli szerepének erősítésére irányuló szerkesztői-műsorvezetői tevékenységéért. A Wahrmann Mór-érmet az idén Thomas Faustmann-nak, az Audi Hungaria Motor Kft. ügyvezető igazgatójának adományozták a felfedező kutatások és a kutatásfejlesztés ösztönzésére irányuló tevékenységéért, a magyar felsőoktatás és innováció elkötelezett támogatásáért, a tehetséggondozásban kifejtett mecenatúrájáért. Új Magyar Szó (Bukarest) 2013. július 5.Vállalkozáskutatásról vállalkozóknakAz Erdélyben elvégzett vállalkozáskutatás eredményeiről számolt be Csata Zsombor csütörtökön délután az udvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem pincetermében. A Wekerle Vállalkozói Kör által helyi vállalkozóknak szervezett találkozón az udvarhelyi származású Ilyés Ferenc kézilabdázó is részt vett, továbbá volt borkóstolás és kulturális műsor is. Az eseményt Orosz-Pál Levente nyitotta meg, beszédében elmondva: a Kárpát Régió Üzleti Hálózat által támogatott esemény célja az, hogy a régiónkban található, társadalmi tevékenységet és szerepvállalást felvállaló üzletembereknek lehetőséget nyújtson a találkozásra. „2002-ben fogadták el Magyarországon a Wekerle-tervet, amely a magyar gazdaság Kárpát-medence szintű gazdasági-fejlesztési terve. Célja, hogy iránytűként tudjuk használni az európai uniós források felhasználásában” – fogalmazott Orosz-Pál. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere sajnálatát fejezte ki, amiért nem lehetett jelen a kör alakulásánál. Véleménye szerint ahol hosszú, fehér terített asztalok mellé ennyi ember leül, az annak a jele, hogy fejlődés lesz. „Örömmel tölt el az is, hogy rengeteg fiatalt látok itt, olyanokat, akik itthon keresik az útjukat, helyüket” – tette hozzá a polgármester. Az est folyamán Csata Zsombor, a magyar szociológia és szociális munkás kar adjunktusa A vállalkozói aktivitás egyes sajátosságai és tényezői Erdélyben címmel tartott előadást. Ezután Ilyés Ferenccel, a Pick Szeged kézilabdacsapat játékosával beszélgettek, majd a magyarországi Bogdán pincészet borát kóstolták meg a jelenlévők, végül pedig az Alla Breve Vegyeskar műsorát hallgatták meg. Az est állófogadással zárult. Simon Eszter Székelyhon.ro | 2014. január 17.SZÍVÁS AZ ADMINISZTRÁCIÓKis szocio-fantomkép a magyar doktoranduszokról A határon túli magyar diákok nagy része Magyarországra megy doktorálni, és túlnyomó többségük tudományos karriert remél. Magyar doktoranduszok a szomszédos országokban címmel közölt tematikus összeállítást a tavaly őszi számában a Kisebbségkutatás c. folyóirat. Az összeállítás Papp Z. Attila és Csata Zsombor átfogó, Külhoni magyar doktoranduszok: nemzetközi kontextusok és Kárpát-medencei jellegzetességek című tanulmányával indít. A tudományos cikk részben nemzetközi és magyarországi adatbázisokra, részben pedig egy, a négy határon túli magyar régióból származó doktoranduszok körében végzett on-line kérdőíves kutatásra alapoz. Alább következnek a tanulmány megállapításai, röviden összefoglalva. A szerzők szerint összetett kérdés a magyarországi és határon túli doktoranduszok helyzete: a PhD képzésben résztvevők mobilitása nagy, nagy részük Magyarországon végzi a képzést, és sok esetben magyar állampolgárságuk is van. Így tehát felmerül a kérdés, egyáltalán határon túliak-e vagy sem? A határon túli magyar közösségek szempontjából nem feltétlenül pozitív, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok Magyarországon vesznek részt PhD-képzésben: működik a magyar-magyar agyelszívás, nagy a veszélye annak, hogy ezek a fiatalok Magyarországon is maradnak. Az értelmiségi réteg kivándorlása főként a kisebb határon túli közösségeket érinti. Kevesen doktorálnak Míg Romániában és Szlovákiában is lassan nő a doktoranduszok száma, ezzel szemben Magyarországot sokkal inkább a stagnálás jellemzi: a 2002 és 2011 közötti időszakban gyakorlatilag nem változott a PhD-képzésben részt vevők száma. Hiába feleakkora Szlovákia mint Magyarország, itt 2011-ben kétszer annyian doktoráltak, mint Magyarországon. Az 1 millió főre jutó PhD-fokozatok száma tekintetében is rosszul teljesít Magyarország. Míg az EU-átlag 228 doktori fokozat, Magyarországon ez a mutató alig 124 (Románia: 263, Szlovákia: 309). Nagyrészt fiatalok Magyarországon főként fiatalok, a 25-29 éves, illetve a 30-34 éves korosztály vesz részt doktori képzésben: a doktoranduszok 86 százaléka ebből a két korcsoportból kerül ki, ami megfelel a nemzetközi trendeknek. Az egyedüli különbség, hogy a legfiatalabb és az idősebb korosztályok részvétele is relatív magas. Az EU országaiban nagyjából kiegyenlített a különféle területeken, a bölcsészeti, társadalomtudományi, természettudományi és mérnöki területeken doktorálók összesített aránya (16-23 százalék). Az egészségügyi szakterületen 11 százalék tanul. Magyarország nagyjából igazodik ezekhez a trendekhez, egyedül a mérnöki területen van lemaradás. Románia viszont mérnöki és orvosi PhD-k tekintetében teljesít az EU-átlag fölött. A 2012/2013-as tanévben 446 Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából és Szerbiából származó doktorandusz-hallgatót tartottak számon a magyarországi intézményrendszerben. Mivel a doktori képzés nyelve a magyar, róluk feltételezni lehet, hogy magyar nemzetiségűek. A határon túli magyarok közül sokan Magyarországon doktoriznak A határon túli magyarok közül nagyon sokan Magyarországon doktorálnak; ezt a pályát legnagyobb arányban a vajdasági (62 százalék) és kárpátaljai (87 százalék) diákok választják. Számukra valószínűleg a magyarországi programok elérhetőbbek, és további érv, hogy az EU-tag Magyarországon nagyobb mobilitást, jobb ösztöndíjat élvezhetnek. A határon túli doktoranduszok elsősorban az Eötvös Loránd Tudományegyetemet választják továbbtanulásra, azonban a kisebb, lakhelyükhöz közelebb eső egyetemek is népszerűek. A vajdaságiak elsősorban Szegeden tanulnak, a kárpátaljaiak pedig Debrecenben. Az erdélyi és felvidéki hallgatók leginkább Budapestet választják. A határon túliak körében elsősorban a bölcsészettudományi és természettudományi képzések a népszerűek, ezután következnek a társadalomtudományok, orvostudományok, műszaki- és hittudományok. Nincsen egyértelmű összefüggés a szülőföldi oktatási útvonal és a magyar állampolgárság megszerzése között, tehát a magyar állampolgárság megszerzése nem függ attól, hogy hol tanult a fiatal. Miért doktorálnak? A megkérdezettek legnagyobb hányada (97 százalék) szakmai érdeklődésből, tudományos karrier reményében kezdi el a doktori iskolát. Sokkal kevésbé jellemző az, hogy a PhD-fokozattól valamilyen egzisztenciális előnyt, külföldi ösztöndíjat vagy esetleg állást remélnek. Mások rövid távú előnyöket remélnek a doktori programtól: néhány évnyi biztonságot, megélhetést jelentő juttatásokat. A megkérdezettek körülbelül egyharmada a családi vagy munkahelyi elvárásokat is megemlítette, mint motiváló tényezőt. A doktori iskola kiválasztásában a fő szempont az, hogy a szakmai kínálat egyezzen a fiatal tudományos érdeklődési körével. Számít még az intézmény szakmai teljesítménye, illetve a tanárok ajánlása. Egy kisebb, lehetőség-orientált csoport aszerint választ doktori iskolát, hogy hova a legkönnyebb bekerülni, mit a legkönnyebb elvégezni illetve melyik a legolcsóbb. Mi tetszik, és mi kevésbé? A doktoranduszok leginkább a témavezetők szakmai kompetenciájával elégedettek (84 százalék), viszont sérelmezik a megfelelő tájékoztatás hiányát, valamint azt, hogy túl sok az adminisztrációs feladatuk. Méltatlankodnak még a képzés nem kielégítő szakmaisága, a finanszírozása miatt, és elégedetlenek amiatt is, hogy órákat kell tartaniuk, valamint hogy csak korlátozott mértékben kutathatnak. A felmérésből az is kiderült, hogy miközben a tanárok szakmai kompetenciáit csak nagyon kevesen kérdőjelezik meg, lényegesen kevesebben tartják alkalmasnak őket arra, hogy hatékonyan segítsék a doktoranduszaik integrációját a tudományos életbe. Transindex.ro, 2014. január 20.A MOBILITÁS JEGYÉBENAz erdélyi magyar doktoranduszok fantomképe Az 1981-1985 közötti korosztályból vannak a legtöbben, nagy részük jól beszél angolul, és tanult már külföldön. A BBTE és az ELTE a legmenőbb. Az Aranymetszés 2013 – Kárpát-medencei magyar doktorandusz életpálya-vizsgálat keretein belül Erdélyben is felmérték azokat a magyar doktoranduszokat, akik Romániában magyar nyelven tanulnak, román képzésben vesznek részt, illetve innen származtak el magyarországi, más külföldi országok egyetemeire. Székely Tünde, Dániel Botond és Talpas Botond tanulmányát a Kisebbségkutatás c. folyóirat közölte a Magyar doktoranduszok a szomszédos országokban című tematikus összeállítás részeként. A szerzők szerint nem könnyű pontos adatokat szerezni arról, hogy hány erdélyi magyar vesz részt doktori képzésben. Pontos számok csak a romániai magyar felsőoktatási intézményhálózat magyar nyelvű doktori képzéseiben részt vevő diákokról (489), illetve a magyarországi felsőoktatási intézményrendszerben PhD képzésben részt vevő román állampolgárok számáról (210) van. Tudni lehet azonban, hogy sokan vesznek részt román nyelvű képzésben is. A kutatók végigböngészték az Oktatási Minisztérium doktoranduszokra vonatkozó adatbázisát, és bár itt nemzetiségre vonatkozó adatok nincsenek megadva, 615 magyar nevet találtak. A doktori képzésben résztvevő erdélyi magyarok száma tehát 1314, és érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországon kívül más országokban tanuló diákokról végképp nincsen semmilyen információ – az ő számukat 50-100-ra becsülték a kutatók. Papp Z. Attila és Csata Zsombor átfogó, Külhoni magyar doktoranduszok: nemzetközi kontextusok és Kárpát-medencei jellegzetességek című tanulmányának összefoglalója itt olvasható. A legtöbben egyébként a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (300), a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (130) valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen (49) tanulnak. Magyarországi egyetemek közül nagyon sokan PhD-znek az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (49), a Debreceni Egyetemen (33) és a Közép-Európai Egyetemen (26). A kutatók on-line kérdőíves kutatás segítségével mérték fel a doktori képzésben résztvevők helyzetét. Mint írják, nagyon nehéz volt elérni a kutatás célcsoportját és a tervezettnél kevesebb romániai magyar doktorandusz töltötte ki a kérdőívet. Végül 57 férfi és 103 nő töltötte ki a kérdőívet, ez jelentheti a felsőoktatásban részt vevők „elnőiesedését” is, ugyanakkor a nők magasabb válaszadói hajlandóságáról is árulkodhat. A szerzők a tanulmány összefoglalójában leírják, hogy a kérdőív kitöltőinek kor szerinti megoszlása igen változatos. A legnépesebb korcsoport az 1981-1985 közötti korosztály (a válaszadók 40%-a). Ami a kitöltők családi állapotát illeti, a legtöbben nőtlenek és hajadonok (40%). A válaszadók egyharmada házasságban, további 13,1%-a pedig élettársi kapcsolatban él. A szülők legmagasabb iskolai végzettsége alapján nagyon kevés az a válaszadó, akinek egyik vagy mindkét szülője rendelkezik tudományos fokozattal, de relatíve magas a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya: az apák egyötöde, az anyák egynegyede végzett egyetemet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a válaszadók nagy többsége első generációs értelmiségi. A válaszadók nagy része (40%) részt vett eddigi tanulmányai során mobilitási programokban: külföldön – jellemzően Magyarországon – tanultak és/vagy kutattak. Nagy többségük beszél egy idegen nyelvet, ugyanakkor románul is boldogulnak. A válaszadók 60%-a dolgozik a doktori képzésben való részvétel mellett, sőt, vannak, akiknek több munkahelyük is van. A PhD-zők elsősorban (44%) felsőoktatási intézményekben, illetve hasonló arányban (20%) magánvállalkozásoknál és a közszférában is dolgoznak. Kutatóintézetben a doktoranduszok egytizede dolgozik. A tanulmány megállapítja, a doktoranduszok több mint fele dolgozik szűken vett szakmájában (a felsőoktatásban vagy kutatóintézetekben), a többiek valószínűleg nem teljesen a szakmájukban helyezkedtek el, és előfordul, hogy túlképzettek ahhoz a munkakörhöz, amelyet ellátnak. Transindex.ro, 2014. július 27.Nagy az igény magyar orvosokra és jogászokra KolozsváronA kolozsvári magyar egyetemisták több mint fele vásárláskor odafigyel, hogy magyarul kiszolgáló vállalkozást keressen – jelentette ki Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. A civil szervezet munkatársai a hallgatók fogyasztói tudatosságát vizsgáló kutatás előzetes eredményeit ismertették a Sapientia EMTE sátorban, szombaton. Talpas Botond elmondta, a válaszadók 30,5 százaléka gyakran keresett magyarul kiszolgáló céget, szakembert vagy elárusítót, további 52,4 százalék mondta azt, hogy néha odafigyel erre a szempontra is – így csupán 17,2 százalék állítja, hogy soha nem keresett magyar nyelvű kiszolgálást. A magyarul is kiszolgáló elárusító helyeket kereső diákok motivációját vizsgálva kiderült, hogy közel kétharmaduk állítja, hogy könnyebben meg tudja értetni magát egy magyar vonatkozású boltban, mint egy románban (58,9%), de a válaszadók közel fele azzal is egyetértett, hogy azért választ inkább magyar terméket vagy szolgáltatást, mert ezzel a magyar termelőket segíti (48,7%). Előbbi az Igen, tessék! mozgalom gazdasági logikáját igazolja vissza, utóbbi pedig az üzleti életre is kiható nemzeti szimpátiaként értékelhető – összegzett Bethlendi András, az Igen, tessék! mozgalom ügyvezetője. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a kolozsvári magyar diákok leginkább a vendéglátóiparban és a kulturális szolgáltatások terén ismernek magyarul kiszolgáló cégeket és intézményeket (93-95%), ezt követik a civil szervezetek, valamint a médiatermékeket forgalmazó és nyomdai szolgáltatásokat végző vállalkozások (75-79%). Magyar vonatkozású szolgáltatókat legkevésbé a munka- és lakásközvetítés, a turisztikai irodák, valamint a fuvarozás-szállítás terén ismernek a magyar diákok (csupán 27-30 százalékuk tudott ilyen profilú céget említeni, további részletek az 1. ábrán). Az anyanyelvű kiszolgálást és tájékoztatást bátorító Igen, tessék! mozgalom arra is rákérdezett, hogy az említett szakterületeken mennyire találják fontosnak az anyanyelvhasználatot. Kiderült, hogy a magyar jogi és adminisztratív valamint az egészségügyi szolgáltatások több mint 25 százalékponttal maradnak el az ismertség szintjén a nekik fontosságot tulajdonítók arányától. Úgy tűnik, ezeken a szakterületeken az elvártakhoz képest lényegesen kevesebb magyar szervezet működik Kolozsváron, de elmaradást mutat az oktatási és pénzügyi szolgáltatások, a szaküzletek, a szerelési szakértők, valamint a munka- és lakásközvetítők ismertsége is. Az elemzés egy 2014. február-április közötti időszakban lezajlott, online kérdőíves kutatás eredményei alapján készült, melyet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia Intézete bonyolított le az Igen, tessék! mozgalommal együttműködésben. A felmérés során összesen 445 alany töltötte ki a kérdőívet, a minta a kolozsvári egyetemek és karok magyar hallgatói létszáma szerint reprezentatív. A mintavételi eljárás véletlen voltát feltételezve becsléseink 95 százalékos valószínűség mellett +/- 4,5%-os hibahatárral érvényesek. A kutatást Dr. Csata Zsombor adjunktus vezette. maszol.ro 2014. augusztus 21.Szociológus: Romániában a magyarok viselik a nyelvi sokszínűség költségeinek a többségétCsata Zsombor szociológus szerint Romániában a magyar közösség viseli a nyelvi sokszínűség költségeinek nagyobb részét. A Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadásában felsorakoztatta azokat a gazdasági érveket, amelyekkel – véleménye szerint – eredményesebben harcolhatna nyelvi jogaiért a magyar közösség. Csata Zsombor szerint pénzben is mérhető versenyhátrányt jelent a romániai magyar közösség tagjai számára az a helyzet, hogy míg a magyaroknak meg kell tanulniuk románul, a románok anyanyelvükön kommunikálhatnak a mindennapokban. A szociológus úgy vélte, a román többség „potyautas" a romániai nyelvi sokszínűség terén. Hozzátette, egy átlagos romániai magyar számára 12 ezer óra ráfordítást igényel, hogy megtanulja az állam hivatalos nyelvét. Sok esetben a szülőknek román magánórák vásárlásával kell fejleszteniük gyermekeik romántudását, hogy biztosítsák versenyképességüket. A nyelvtanulás ugyanakkor időt és energiát von el más területekről. A szociológus úgy vélte, az aszimmetrikus nyelvi helyzet nagy mértékben hozzájárul ahhoz is, hogy a magyar közösség a gazdaság terén lemaradt a román többséghez viszonyítva. „Méltánytalannak éreznénk, ha egy üzletben az elárusító azt válaszolná: te magyar vagy, neked drágábban adom. Márpedig ez történik. Annak az árunak, amelyiknek a címkéjén nincsen magyar felirat, vagy amit nem tudok magyarul megvásárolni, a költségeit részben én viselem azáltal, hogy megtanultam románul" – érvelt a szociológus. Csata Zsombor szerint az esélyegyenlőséget az által lehetne megteremteni, ha mind a románoknak, mind a magyaroknak meg kellene tanulniuk a másik nyelvét. Elméleti lehetőségként tette hozzá, hogy mindkét nép egy harmadik nyelven kommunikáljon. A szociológus szerint az egyenlőtlenségek bomlasztják a társadalom kohézióját, és sokba kerül Romániának, ha nem próbál megoldást találni a helyzetre. Csata Zsombor a romániai magyarok kétnyelvűségének az előnyeit is számba vette. Ezek között legfontosabbnak azt tartotta, hogy a magyarok két irányba építhetnek ki kapcsolatokat, és híd szerepet tölthetnek be a két közösség között. Hangsúlyozta, az etnikai érvek helyett a gazdaságiakat kellene használni a nyelvi jogokért folytatott harcban. A pódiumbeszélgetésen Talpas Botond, az anyanyelvhasználatot a gazdasági szférában ösztönző Igen, Tessék! mozgalom elnöke mutatta be egy kolozsvári magyar diákok körében készített szociológiai felmérés eredményeit, amelyek azt tükrözték: megéri tudni magyarul a kolozsvári kereskedelemben és szolgáltatásokban. MTI, Erdély.ma 2014. augusztus 25.Mik a nyelvi jogaink?Magyar városok csak román honlappal A Kolozsvári Magyar Napok nemcsak a szórakozásról szólt, olyan gondolatébresztő viták is elhangzottak, amelyek arra voltak hivatottak, hogy felrázzák a magyarságot saját jogainak betartatására, számonkérésére. Előadásában Csata Zsombor szociológus elmondta, Romániában a magyar közösség viseli a nyelvi sokszínűség költségeinek nagyobb részét. Pénzben is mérhető versenyhátrányt jelent a romániai magyar közösség tagjai számára az a helyzet, hogy míg a magyaroknak meg kell tanulniuk románul, a románok anyanyelvükön kommunikálhatnak a mindennapokban. Egy átlagos romániai magyar számára 12 ezer óra ráfordítást igényel, hogy megtanulja az állam hivatalos nyelvét. Sok esetben a szülőknek román magánórák vásárlásával kell fejleszteniük gyermekeik romántudását, hogy biztosítsák versenyképességüket. A nyelvtanulás ugyanakkor időt és energiát von el más területekről. Csata szerint az esélyegyenlőséget azáltal lehetne megteremteni, ha mind a románoknak, mind a magyaroknak meg kellene tanulniuk a másik nyelvét. Landman Gábor, a European Language Right (Európai Nyelvi Jogok) nevű hollandiai alapítvány elnöke pódiumbeszélgetésen beszélt tapasztalatairól. Szerinte Erdélyben mintegy 1500 olyan település létezik, amelyben magyarul is közzé kellene tenni az önkormányzati határozatokat, de ez csak töredéküknél történik meg. Megannyi magyar többségű, magyarok által vezetett település van, amelyek honlapján kizárólag román nyelvű szövegek olvashatók. Úgy vélte, Erdélyben egyelőre hiányzik az a civil tudat, mely kikényszeríthetné a törvényben rögzített kétnyelvűséget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. november 3.Irányt mutató stratégia készül CsomafalvánHuszonegy egyetemi hallgató és hat tanár júniusban egy hétig Gyergyócsomafalván végzett kutatómunkát. 254 személyt kerestek fel a kérdőívekkel, a válaszok feldolgozásának eredményét most ismertették a községbeliekkel. E felmérés eredményére is épül a nemsokára elkészülő fejlesztési stratégia, amely irányt szab, és ez alapján a fiatalok jövőt tervezhetnek a községben. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói, valamint egy barcelonai egyetemista végezte a szociológiai településkutatást. A gyergyócsomafalvi Csata Zsombor egyetemi adjunktus által választották a községet e kutatómunka helyszíneként – tudtuk meg. Időszerű volt ez a kutatás, tette hozzá Márton László Szilárd polgármester, mert a település fejlesztési stratégiájának aktualizálása folyamatban van. „Alapstratégia van már, amely statisztikai eredményeken alapul, ez reális, viszont a tíz évvel ezelőtti közösség által megfogalmazott igényeknek nagy részét már kipipálhattuk, tehát aktualizálni kell. E kutatómunka eredményével képet kaptunk a település szociális, gazdasági, közéleti-politikai, turisztikai helyzetéről, valamint a jóléti és az elégedettségi szintről is” – fogalmazott a polgármester. A konkrétumokra térve a polgármester elmondta, a felmérés szerint a településen élők 37,33 százaléka nyugdíjas, tehát Gyergyócsomafalva elöregedő település, 16,33 százalék a munkanélküliségi arány. Aki a hátteret biztosítja a keresőnek, az is munkanélküliként szerepel e felmérésben. Közel ötven százaléka a községnek mezőgazdaságban, fakitermelésben, iparban, építkezésben dolgozik. Húsz százaléknyian érzik úgy, hogy amennyit keresnek, abból egyik hónapról a másikra, tehát nélkülözve élnek. A háztartásbeli cikkek listájának élén a telefonok, illetve mobiltelefonok szerepelnek, amelyek a háztartások 97 százalékában vannak jelen, ráerősítve, hogy az információk világát éljük. Ugyanakkor a statisztika másik végén a mosogatógép (12,1 százalék), valamint az üdülőházak (13,8 százalék) vannak. A migráció kapcsán, az eredmények tükrében megtudhatjuk: „A csomafalviak többnyire munkavállalás miatt élnek külföldön, végleges kitelepedési szándéka csupán a megkérdezettek 2,3 százalékának van. 16,5 százalék kimenne néhány hónapig munkát vállalni, 8 százaléknyian akár évekre is elmennének dolgozni, de hazajönnének utána. Az országon belüli migrációra nem tért ki a kutatás.” „Vállalkozó kedvűek a csomafalviak, ez már korábban is kiderült, hogy Hargita megyében élen jár a település, Csomafalvának ilyen szempontból városias jellege van. A megkérdezettek 75 százaléka válaszolta azt, hogy a település jó irányba halad, 94 százalék szerint egyértelműen fejlődött az elmúlt két évben. Így például az utak állapotával most már 90 százalék elégedett, mindössze 8 százalék elégedetlen” – összegzett a polgármester. A szociális támogatások, szórakozási lehetőségek és a visszaszolgáltatott földek, ingatlanok, erdők helyzete vár megoldásra. A visszaszolgáltatott erdők, földek helyzetével 35 százalék elégedett, 34 százalék inkább elégedetlen. „A migráció kérdésével kell foglalkozzunk, hogy az emberek úgy kötődjenek a településhez, hogy ha el is mennek dolgozni külföldre, ne szeressék meg jobban az ottani körülményeket. Nem valószínű, hogy azzal oldanánk meg az itthon maradást, hogy hozunk egy nagy gyárat, mert nem tudjuk, hogy kinek mekkora az a jövedelem, amiből meg tud élni, hiszen családonként, de akár egyénenként változó az igényküszöb. Úgy gondolom fejlesztenünk kell az oktatást, a felnőttképzésre is hangsúlyt fektetve. Elemezni szeretnénk, hogy a turisztikában, mezőgazdaságban merre mutat a település. A következő lépés szakértő csoport keresése, amely közreműködésével, a különböző ágazatokban műhelymunkák összehívásával készül el az ágazati stratégia. Bár várhatóan a helyhatósági választások előtt készen lesz, olyan települési fejlesztési stratégiát szeretnénk, amely pártoktól, polgármester és tanácsosok személyétől is független, és irányt mutat a községbeliek számára” – foglalta össze a polgármester. Tamás Gyopár Székelyhon.ro 2016. szeptember 28.Mentor – Bevinni a kétnyelvűséget a hátsó kapun a gazdaságba és a nagyobb nyilvánosság eléCsata Zsombor szociológus szerint az erkölcsre és méltányosságra hivatkozni kevés Kit ajánlana következő interjúalanynak? – kérdeztem a Mentor rovat alanyaitól, amire a sorozat fotósa mindig hűségesen emlékeztetett. Ezek az ajánlások jelentősen segítették és formálták az interjúkat. Volt azonban egy név, ami szinte minden egyes beszélgetés során elhangzott: Csata Zsomboré, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia és Szociális Munkás-képző Karának tanáráé. Nem csak kiterjedt szociológiai munkássága miatt csenghet ismerősen a neve: 2012-ben egy társával együtt egy vele egyidős, 1978-as Daciával vágtak neki a két kontinensen (Európa, Afrika) áthaladó, fapados Dakarként is ismeretes Bamako–Budapest-ralinak. Jelenleg szintén egy másik kontinensen, történetesen Amerikában tartózkodik, ennek megfelelően e-mailben kommunikáltunk. Az „itt” tehát Amerika, az „otthon” pedig Erdély. Legfrissebb kutatásairól, az etnicitás és a gazdaság viszonyáról beszélgettünk, például arról, hogyan lehetne Kolozsvár bejáratánál könnyebben magyar felirat. Akiknek a határt átvitték a fejük felett – Jelenleg Austinban tartózkodik, a Texasi Egyetemen (University of Texas) senior kutatóként dolgozik. Mi ennek a története és mivel foglalkozik ott? – Ez egy Fulbright kutatói ösztöndíj, amire meghívást kaptam innen, megpályáztam és elnyertem, de jövőre már visszatérek a BBTE szociológia tanszékére. Az utóbbi időben az etnicitás és a gazdaság viszonya foglalkoztat intenzívebben, a kutatási témám is erről szól. Ennek rengeteg részlete van, most éppen azt vizsgálom, hogy az etnikai és nyelvi sokféleség jót vagy rosszat tesz a gazdaságnak és általában a jólétnek. Illetve ez fordítva is egy hasonlóan értelmes kérdés: fejlettebb gazdaságokban hogyan viszonyulnak a diverzitáshoz, hogyan hasznosítják a sokféleségből fakadó előnyöket, és hogyan próbálják csökkenteni a negatív hatásait. Amerika és különösen Texas az etnikai múltja és a folyamatos bevándorlás miatt egy jó kutatási terep ehhez. Nem a legváltozatosabb része Amerikának, hiszen a legnagyobb heterogenitás a partokon és a metropoliszokban van. Én viszont az analógiát keresem Kelet-Európával, sajátosan pedig Erdéllyel, ahol történelmi kisebbségek élnek, és ezeknek a kultúráknak több évszázados vagy évezredes lenyomatuk van. Őslakosból Texasban már nagyon kevés van, de mivel ez a terület 1836-ig Mexikóhoz tartozott, sok spanyolajkú járt úgy, mint az erdélyi magyarok Romániával, hogy a határt átvitték a fejük felett és az Egyesült Államokban találták magukat. Őket tejanóknak hívják. Erre jön rá a rengeteg, főként a jelenlegi Mexikóból érkező migráns, ezért a kétnyelvűség szinte mindenütt jelen van. Nálunk nincsenek bevándorlók, és a sokféleség intézményi környezete is rengeteg mindenben különbözik az ittenitől. Eltérő szabályozások vannak érvényben például a hivatali nyelvhasználattal vagy az oktatással kapcsolatban. Némelyek előnyösebbek a nyelvi kisebbségek számára, mások pedig nem. Ami viszont hasonló itt is, és otthon is, hogy a gazdaságban, pontosabban a magánszektorban alacsony a reguláció. Sehol nem írja a törvény, hogy egy terméket spanyolul is kell reklámozni, de nem is tiltja meg. Nem írja elő, hogy tudni kell spanyolul egy alkalmazottnak, de nem is korlátozzák a spanyol nyelvhasználatot a munkahelyen. Engem tehát az érdekel, hogy miként alakul ki a különböző piacokon egy spontán rend a sokszínűség kezelésével, sajátosan például a nyelvhasználattal kapcsolatban, és ez milyen feltételek mellett tudja előre vinni a gazdaságot. Úgy gondolom, hogy ebből a tapasztalatból haza is tudok vinni valami hasznosat. Egyébként nem ez az első külföldi helyszín, ahol ezen a területen nézelődöm. 2013-ban egy hónapot Beninben töltöttem, ahol a sokszínűség inkább akadálya a fejlődésnek. Izgalmas kihívás ezeket a helyszíneket összehasonlítani. Hátat lehet fordítani – Milyen megállapításokra jutott idáig? – Itt most azt látom, hogy a gazdaságban rengeteg olyan eszköz van, amivel a sokféleséget, például a nyelvi diverzitást fenn lehet tartani és hasznosítani lehet. Sokkal több, mint amit otthon használunk, vagy amiről egyáltalán tudomásunk van. A legjobban működő piacgazdaságnak is rengeteg tökéletlensége van, szociológusként a legfájóbbat szoktuk emlegetni, hogy társadalmi egyenlőtlenségeket generál és erősít fel. Az előnye viszont az, hogy a jövedelmemtől függően szűkebben vagy tágabban, de lehetőséget ad arra, hogy megválasszam mit vásárolok, milyen szolgáltatást vegyek igénybe. Például, ha fontos számomra, a legtöbb helyen kikövetelhetem magamnak, hogy spanyolul szolgáljanak ki, különben hátat fordítok, mert megtehetem: nálam van a pénz. Ez egyfajta etnikai fogyasztói tudatosság, ami Erdélyben egyelőre csak elszórtan jelenik meg. Ennek a fő oka persze az, hogy az emberek nálunk szegényebbek, ezért jóval árérzékenyebbek. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ráfizessenek azért, hogy anyanyelvükön szolgálják ki, nem is annyira a bevásárlásnál, hanem ott, ahol tényleg fontos az árnyalt és pontos kommunikáció: az orvosnál, ügyvédnél, stb. Kutatásaink viszont azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok többségénél létezik egy erős nyelvi tudatosság a fogyasztói diszpozíciókban, ami nem függ a társadalmi réteghelyzettől. Arra lehet számítani tehát, hogy ha az életszínvonal nőni fog és egyre több embernek lesz egyre nagyobb mozgástere a választásban, akkor ezek az attitűdök habitussá válnak, gyakorlatokká alakulnak át. A kínálatnak pedig reagálnia kell: valószínűleg egyre több cég, üzlet és szolgáltatás lesz kénytelen kitalálni vagy újragondolni a nyelvpolitikáját, hogy ne veszítsen fogyasztókat. Ez nemcsak többnyelvű feliratokat és tájékoztatást jelent, hanem azt is, hogy több magyarul is tudó embert lesznek kénytelenek alkalmazni. Ez pedig a kisebbségek társadalmi pozíciójának a javulását is eredményezheti. Vannak ebbe az irányba mutató egyértelmű jelek. Azt talán a szkeptikusok is látják, hogy egyre több a kétnyelvű hirdetés a városokban, az óriásplakátokon, nagyobb felületeken, egyelőre inkább csak a Székelyföldön, de pár évvel ezelőtt még ott is nagyon ritka volt. Igaz, hogy nagyon félszegen és esetlenül, de már a román politikusok is próbálkoznak magyar hirdetésekkel! Aztán egyre népszerűbbek az etnikai termékek, például azok, amelyekre ráragasztják a „székely” címkét. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy marketingfogás, amivel a közös identitástudat egyfajta kommodifikációja zajlik. Sokan nehezményezik, hogy egy közjószágot, tehát azokat a pozitív jelentéseket, amelyek a közösen megélt és formált történelem során rakódtak rá a „székely” jelzőre, magánemberek magáncélra használnak fel, és ez nem fair. Egy termék is válhat közösségi szimbólummá – Mit gondol ezekről a kezdeményezésekről? – Bár ezekkel javarészt egyetértek, nekem ennél árnyaltabb a véleményem, és nagyon fontos lenne, ha többet vitatkoznánk erről. Ezek egy része közösségi projekt, amely civilek vagy megválasztott önkormányzati képviselők felügyeletével zajlik. De egy jól felépített magánprojekt, egy minőségi termék is válhat közösségi szimbólummá, ami egy profánabb környezetben ugyan, de ugyanúgy megerősítheti az emberek együvé tartozásának az érzését, mint ünnepekkor egy köztéri szobor vagy egy vallási ceremónia. Ezeket csúnya szóval kulturális markereknek nevezzük, és tele van velük a modern nemzetállamok gazdaságtörténete, gondoljunk például a német autómárkákra. De visszatérve az alapkérdéshez, ha becsületesek és profik, én ezeket a típusú üzleti kezdeményezéseket kifejezetten hasznos társadalmi innovációknak gondolom. Mert a piaci dereguláció farvizén, szinte észrevétlenül, a hátsó kapun viszik be a kétnyelvűséget a gazdaságba és teszik ki a lehető legszélesebb nyilvánosság elé a termékeikkel együtt, mintegy árukapcsolásként: látjuk a magyar nyelvű reklámjaikat az út szélén, az üzletek ablakaiban, tévében, rádióban. Ezzel megváltoztatják az indokolatlanul homogén és egyhangú nyelvi tájképet. Nos, ilyen és ehhez hasonló folyamatokkal akarok jobban megismerkedni itt, és olyan társadalmi projektek megtervezésében segíteni otthon, amelyek ösztönzik a többnyelvűség terjedését Erdélyben. Szerencsére ebben nem vagyok egyedül, ott vannak például a Kolozsvári Igen, tessék! mozgalom energikus tagjai, akikkel nagyon sok dologról hasonlóan gondolkodunk. Félreértés ne essék, a hagyományos nyelvi jogi védelmi törekvések fontosak és hasznosak, ezen a területen sok előrelépés történt és még rengeteg a megoldásra váró feladat. De ez a politikum és a civilek dolga. Én csak azt állítom, hogy a gazdaságban is rengeteg a kiaknázatlan lehetőség, amivel értéket lehet rendelni a sokszínűséghez. Ezeket nem ismerjük eléggé, pedig alkalomadtán sokkal zökkenőmentesebbek és hatékonyabbak lehetnek, mint a hagyományos, konfrontatív, számonkérő stratégiák, amelyek indulatokat keltenek, fedezékbe küldik az „ellenfelet”. Ezekre, mint egymást kiegészítő eszközökre gondolok, amelyek szinergikusan erősíthetnék egymást. Hogy egy nagyon aktuális példával éljek: valószínűleg sokkal kevesebb román embert és elöljárót zavarna, hogy Kolozsvár bejáratánál van-e magyar felirat vagy nincs, ha minden ötödik üzleten ott lenne a magyar felirat, amit viszont nem tilt semmilyen félreértelmezhető törvény, sőt, a felmérések azt igazolják, hogy a román vásárlók sem büntetik. Ezzel kapcsolatban a vállalkozók részéről túl nagy az óvatoskodás, amire a magyar fogyasztók látszólagos közönye és passzivitása erősít rá, mert úgy tűnik, hogy ők viszont nem jutalmazzák eléggé a kétnyelvűséget. Mert bár sok magyar embert zavar a román nyelvi hegemónia az utcán, kevesen teszik meg közülük, hogy magyarul rendeljenek például egy étteremben, majd hátat fordítsanak, ha ez nem lehetséges, és olyan helyre menjenek, ahol magyarul is kiszolgálják. Ugyanaz a magyar polgár viszont rendszerint elvárja az önkormányzati képviselőitől, hogy verje az asztalt a kétnyelvű várostáblákért, még egy a négy ellen is. Sőt, a politikai rátermettségét is ennek sikerétől teszi függővé. Nem segíti az ügyet a kétféle történelem – Mi lehetne eredményre vezető magatartásforma? – Ezekben a vásárlási helyzetekben éppen az a jó, hogy nem kell a moralitásra vagy a méltányosságra apellálni. Itt egyszerűen egy fogyasztói igényről van szó: teljesen észszerű, hogy a pénzügyeimet, az egészségügyi problémáimat, de a kevésbé intimebb ügyeimet is az anyanyelvemen szeretném rendezni. Nem rosszindulatból, hanem mert ez így számomra kevesebb kockázattal jár, kevésbé áll fenn annak a veszélye, hogy valamit félreértek, rossz döntést hozok és ráfizetek. Ez egy tipikusan amerikai, pragmatikus érvelés, de ezzel egy román átlagember is könnyebben tud azonosulni. Többet kellene használni a gazdasági érveket. Hibának tartom kizárólag az erkölcsre és a méltányosságra hivatkozni ezekben a helyzetekben, és még inkább elszomorodom azon, ha valaki az egyébként jogos sértettségét egy történelmi narratívában mondja el. Ez azért haszontalan, mert a két oldal kétféle történelmet ismer, és ebben nagyon sokáig nem lesz konszenzus. És főként nem segít a probléma lényegének a felismerésében, a közös érdekekről és az együttműködés lehetőségéről nem is beszélve. Ami egyébként az etnikumok közötti együttműködést illeti, épp most értem egy elemzés végére, ahol azt néztem meg: Erdélyben van-e összefüggés aközött, hogy hány etnikum és milyen arányban él egy településen, és mennyire fejlett az adott település. Az összefüggés nem túl erős, de negatív: minél heterogénebb a népesség, annál fejletlenebb a település, miközben minden másban hasonlítanak egymásra. Ez elsősorban amiatt van, mert a roma népesség sajnos jóval szegényebb és ez lefele viszi az átlagot. De ha leszűkítjük a vizsgálatot azokra a településekre, ahol csak magyarok és románok élnek, akkor is megmarad egy nem túl erős, de még mindig szignifikáns negatív kapcsolat. Ennek sokféle oka lehet, amit sorban meg kell vizsgálni. Az egyik nagyon valószínű magyarázat az, hogy az etnikailag polarizált településeken jellemzően párhuzamos társadalmak alakulnak ki, ahol a felek jobb esetben passzívan szemlélik, rosszabb esetben bojkottálják egymás társadalmi projektjeit, mindannyiuk kárára. Minél nagyobb a párhuzamosság, annál inkább eltérnek az igények, a közjavak fejlesztéséről pedig nem alakul ki konszenzus. Nincs rendben minden a hétköznapokban sem – Miért nem alakul ki az együttműködés kultúrája az etnikumok között? – Népszerű, de nagyon felületes az a válasz, hogy a politikusok, papok és más véleményvezérek „fentről” generálják a feszültséget, mert a hétköznapokban egyébként minden rendben lenne. Én úgy látom, hogy nincs rendben minden a hétköznapokban sem, rengeteg a lenyomott, ki nem mondott frusztráció és tabu, ami lehetetlenné teszi a felszabadult és őszinte kommunikációt és együttműködést. Rengeteg képmutatást látok az erdélyi nagyvárosokban magyarok és románok közötti szomszédi, munkatársi, de még a párkapcsolati viszonyokban is. Ennek számos oka van, de az egyik legfontosabb szerintem a nyelvi aszimmetriának a folyamatos megtapasztalása. A román nyelv szinte kizárólagos használata az etnikumok közötti kommunikációban folyamatosan emlékeztet arra, hogy kisebbségiek azok, akiknek erőfeszítéseket kell tenni és többségiek azok, akiknek ugyanolyan könnyen megy, mint a levegővétel. Ami ennél is fontosabb, hogy szinte azonnal létrejön egy hatalmi aszimmetria is a résztvevők között, amit a szakirodalom nagyon kifejezően „nyelvi főhajtásnak” nevez. És ez nemcsak egy szituatív hátrány, több felmérésünk is azt igazolta, hogy a román nyelvtudás magyarázza a jövedelmek közötti különbségek szignifikáns hányadát. Ugyanabban a szakmában, ugyanazzal a végzettséggel az keres többet, aki jobban tud románul. Ez persze nem is lenne baj, ha a nyelvtudás csak a befektetett egyéni erőfeszítést tükrözné, de általában azok a körülmények is nagyon fontosak, amelyeket a tanuló nem tud befolyásolni. A székely gyerek például nem tehet arról, hogy a román nyelv helyett neki irodalmat és nyelvtant tanítanak, amivel görccsel a gyomrában szokott elszámolni, miközben egy Kolozsvárinak már megvan az alapja a játszótérről. Bár azt látom, hogy ilyen fesztelen és felszabadult játszótéri együttlétekre is egyre ritkábban kerül sor. – Mi jelenthet megoldást? – A méltányos megoldást a szimmetrikus többnyelvűség jelentené, más szóval az, hogy a románoknak is meg kellene tanulni magyarul ott, ahol jelentős számban élnek magyarok. És nekünk, magyaroknak is meg kellene tanulni cigányul ott, ahol jelentős cigány közösség él. Természetesen nem kell és nem is lehet mindenkinek tökéletesen megtanulni. De a másik nyelv megértése már elég a szimmetriához, mert azzal, hogy mindenki a saját nyelvét használhatja, megszűnik a hatalmi aszimmetria és a retorikai hátrány is. Ennek persze plusz költségei vannak, de sokkal méltányosabb annak az elosztása. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy növekedne az állampolgárok otthonosságérzete és ezzel együtt a közös ügyekért való tenniakarása. Egy másik változat az lenne, hogy mindenki egy semleges világnyelvet, az angolt tanulná meg. Ha a globalizáció tovább terjed, szép lassan mindenkinek meg kell tanulni angolul, tehát ez nem is olyan elvetemült ötlet, mint ahogy első hallásra tűnik. Az egyik itteni kollegám egyébként a most megjelent könyvében éppen azt vizsgálja, hogy a többnyelvű távol-keleti országok közül miért éppen azok fejlődtek jobban, ahol egy semleges közös nyelv lett az állam hivatalos nyelve. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a forgatókönyvek egyelőre nagyon távoliak nálunk. De szociológusként azt hiszem az a dolgunk, hogy ébren tartsuk az ezzel kapcsolatos tárgyilagosságra törekvő, empirikus megfigyelésekre alapozott társadalmi vitát. Csata Zsombor 1978-ban született Gyergyócsomafalván • 2000-ben végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szociológia szakán, a doktorátusát is itt szerezte • hosszabb tanulmányi és kutatói kitérőket tett a Budapesti Corvinus Egyetemen, és az Indiana University-n, rövidebbeket a benini Abomey-Calavi Egyetemen és az Amszterdami Egyetemen • 2008-tól a Kolozsvári székhelyű Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának az igazgatója • jelenleg az etnolingvisztikai sokféleség és a gazdasági fejlődés viszonyát kutatja a Texasi Egyetemen SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 3.Száz erdélyi magyar értelmiségi kéri a „lex CEU" visszavonásátSzáz erdélyi magyar oktató, kutató, véleményformáló írta alá azt a levelet, amelyben a magyarországi felsőoktatási törvény tervezett módosításának visszavonására szólítják a budapesti kormányt. Szerintük ellehetetlenedhet a Közép-Európai Egyetem (CEU) budapesti működése. A nemzetközileg elismert tudás érték Erdélyben című levél címzettje Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az aláírók emlékeztetnek, hogy az előző évszázadokban számos fiatal diák megfordult nyugati egyetemeken, és tért haza Erdélybe tudásban, lélekben gazdagodva, jelentős mértékben hozzájárulva a magyar tudományosság fellendüléséhez; de erdélyiségünk, illetve magyarságunk megőrzéséhez, megmaradásához is. Megemlítik, hogy az 1990-es rendszerváltást követő időkben a budapesti Közép-Európai Egyetemről (CEU) hazatérő fiatalok hasonló értéket képviselnek az erdélyi magyar társadalomban. A száz értelmiségi szerint különösen a társadalomtudományi szakok képviselői profitálhattak sokat ennek az intézménynek a létéből; elsősorban azok, akik diákjai voltak, vagy doktori címet szereztek ott. „De sokan mások is: akik konferenciákon, nyári egyetemeken, tanterv-fejlesztési vagy más posztgraduális képzéseken vettek részt. A páratlan könyvtárának olvasóiként is elmondhatjuk, hogy a Közép-Európai Egyetem szakmai fejlődésük igen fontos állomását jelentette. A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is" – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélben. Az erdélyi értelmiségiek szerint a magyar kormánynak a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló javaslata olyan helyzetet teremt, amelyben ellehetetlenedik a Közép-Európai Egyetem budapesti működése. Éppen ezért arra kérik Balog Zoltán minisztert, vizsgálja felül és vonja vissza törvénymódosítási javaslatát. „Meggyőződésünk, hogy ezzel jó ügyet támogat, hiszen nekünk létfontosságú érdekünk, hogy benne maradjunk a nemzetközi tudományos vérkeringésben, amelynek fontos központja a budapesti székhelyű Közép-Európai Egyetem" – állapítja meg a felhívás. Az aláírók között szerepel a Sapientia EMTE, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem számos oktatója, ugyanakkor többek között Bakk Miklós politológus, docens, Barabási Albert László hálózatkutató, Csata Zsombor szociológus, Csoma Botond jogász, parlamenti képviselő, Demény Péter író, a Látó szerkesztője, Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Horváth István szociológus, Lupescu Radu történész, Magyari Tivadar egyetemi tanár, volt CEU-hallgató (az RMDSZ ügyvezető alelnöke), Szilágyi N. Sándor nyelvész, Sándor D. Attila biológus, Szabó Á. Töhötöm néprajzkutató, Szabó Levente irodalomtörténész. Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-20
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
